A fiatal járművezetők veszélyes közlekedési viselkedése számos tanulmány központi kérdése volt már. A balesetek rendelkezésre álló adataiból megismerhetjük azokat a tényezőket, amelyek a kockázatos viselkedéssel vannak összefüggésben.

A fiziológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a fiatalok reakcióideje kisebb, azaz jobban hallanak, gyorsabban döntenek, mint az idősebb embertársaik. A 30 – 40%-al kedvezőbb adottságok azt sugallják, hogy ennek a korcsoportnak a baleseti veszélyeztetettsége jóval kisebb kellene hogy legyen, mint az idősebbeké. Ez azonban a valóságban nem így van.

A fiatalok a balesetek gyakoriságát tekintve a legveszélyeztetettebbek. A fiatal vezetők gyakran olyan magatartáshibákat követnek el, amelyektől az idősebbek tartózkodnak. Ezek közül is a legjelentősebbnek a gyorshajtás látszik.

Az agy dolgozza fel azokat a képeket, információkat, amelyeket az egyén a közlekedésben szerez. A kezdő vezető először egy lassabb tempójú világot ismer meg, hiszen kezdetben először gyalogosként, majd kerékpárosként vesz részt a közlekedésben. A sebesség és a távolság megbecsülése még kb. 30 km/óra értékhez viszonyít. Így általában a sebességet alá-, míg a távolságot túlbecsüli,aminek következtében gyakran kerülhet döntésképtelen helyzetbe.

Ilyenkor, ha helyesen is dönt, az nem időben történik, így a balesetveszélyes helyzetet teremthet. A tapasztalat megszerzése egy tanulási folyamatnak köszönhető, ahol az elvárások és a tapasztalatok közötti távolság napról napra csökken.

A gépjárművezetői vizsga letételével néhányan úgy érzik, hogy felnőtté váltak. A kezdő, még tapasztalatlan vezető még azzal is szembesülhet, hogy a közlekedési ellenőrzés nem működik hatékonyan, az autósok többsége (90%-a) megszegi a szabályokat, szankciók nélkül maradnak a kihágások. Mivel nincs fegyelmezési kontroll, így könnyen elszabadul a pokol.

Úgy érzi a kezdő vezető, hogy a szabályok csak gátjai az autózásnak. Látja, hogy azok is szabálytalanul közlekednek, akiknek kötelességük (rendőrök, gépkocsi oktatók) lenne példát mutatni. Így a kezdő vezetési stílusa egyre hanyagabb, körültekintése egyre felületesebb lesz.

A vezetői engedély kiadásával a jogalkotó egy olyan környezetbe engedi a fiatalt, ahol csak azt látja, hogy mindenki úgy közlekedik ahogy akar. Nem lehet rendőröket (járőröző) látni hónapokon keresztül, illetve, ha közúti ellenőrzést terveznek, akkor bejelentik, így aztán biztosan lesz „meglepetés” ha meglátja az ellenőrzőt.

A biztonságos közlekedés a szülő számára a legfontosabb, hiszen úgy akarja a gyermekét elengedni az autóval, hogy meg is érkezzen ahova elindult.

A „túlélésnek” a legfontosabb alapszabálya két részből áll: előrelátás, körültekintés!

Ha bármelyik tényező csak részben van jelen, nagy baj van! Az életveszély azonnal jelen lesz.

A járművezetőnek a kialakulás pillanatában (dinomen helyzet) azonnal észlelnie kell a problémát, majd keresni a kiutat a biztonság felé. A közlekedésben nincsenek véletlenek!

Az esetek 95 – 98%-ban előre lehet látni, hogy mi fog készülődni előttünk, ami vészhelyzetet teremthet.

Ezt hívjuk: túlélési taktikának. Ez a túlélési taktika hasonlít a középkori lovagi tornához.

Az győz aki kilöki a másikat a nyeregből ! A mai közlekedésben azt kell a fiataloknak elsajátítania, hogy hogyan maradjon minél tovább a nyeregben.

A közlekedési látás (előrelátás) és a körültekintés a mi védelmi „páncélunk”.

Ha helyesen és mindig alkalmazzuk, akkor védve vagyunk a többi „rablólovagtól”.

 

Leiz Sándor

iskolavezető oktató